Független projektorszerviz

Manapság filmet nézni lehet már tévétől kezdve laptop-on keresztül, iPad-ig mindenen, egyszóval azon, aminek csak kijelzője van, de a mozi az más. Már a kezdetekben, 1895-ben meghatározták, hogy milyen eszközök szükségesek egy moziban. Természetesen a vetítővászon az egyik elengedhetetlen eszköz azok számára, akik szeretnék élvezni a mozit és a vászonnak létfontosságú szerepe volt annak kialakulásában.

A képernyőknek és a vetített képeknek sokkal hosszabb a története, mint magának a mozinak. Meghökkentő lehet, de már az 1600-as években utazó mutatványosok használtak különféle vásznakat és még ez nem minden.  Már az ősember korában még azelőtt, hogy a különböző vetített képek „megjelentek”, az ős Camera Obscura* volt az akkori „házimozi”.

* Camera Obscura [ejtsd: kamera obszkúra] latin, fizika — sötétkamra vagy lyukkamra; optikai eszköz, mely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Egy minden oldalról fénytől védett doboz vagy szoba, melybe a fény egy apró lyukon keresztül hatol be. A kép a camera obscurán belül a lyukkal ellentétes oldalon válik láthatóvá.

A természetes Camera Obscura (ie. 2,5 millió – 12000)

Erősen valószínű, hogy az állati bőrökön kis lyukakat készítettek, melyeken a keresztül jutó fény camera obscura-ként működve vetítette meg a barlang falait.

Árnyjáték (ie. 360 – Kína)

Kínában kivágott figurákkal, feszített vászonnal valósították meg a „mozizás” fogalmát. A figurákat a vászon előtt mozgatva és megvilágítva, a túloldalon látható mozgó történetet varázsolt láthatóvá. Ezt láthatjuk a "Volt egyszer egy Amerika" című film 10. - 12. perce körül.

Camera Obscura I (XI. század – Közép-kelet, Irak)

A bászrai származású tudós és kutató Alhazen (Abu Ali al-Hasan Ibn al-Haitham, 965-1039 isz.) írta le teljes mértékben hitelesen, hogy hogyan működik a Camera Obscura és készített több tudományos fejlesztést.

Camera Obscura II (XV. század – Olaszország)

Leonardo Da Vinci műveiből tudjuk, hogy a Camera Obscura nézőinek mutatott látvány világosan reprodukálta a színészek produkcióját egy kifeszített lepedőn, bár minden szereplőt fejjel lefelé láthattak.


Laterna magica (1659 – Hollandia)

A laterna magica (bűvös lámpás) a modern diavetítő őse volt. A philadelphiai Henry R. Heyl szabadalmaztatta 1870-ben. Elsőként Athanasius Kircher számolt be róla Ars Magna Lucis et Umbrae néven 1671-ben. Valószínűleg nem ő találta fel, csak egy már létező találmányt írt le. A legtöbb történész Christiaan Huygens-nek tulajdonítja a találmányt.

Egy olajlámpa és egy lencse segítségével az üveglapokra festett képeket ki lehetett vetíteni egy vászonra. A 19. századra több vándorló laterna magica-művész is járta Nagy-Britanniát, és bemutatókat rendezett a városokban és falvakban. Némelyik bemutatón „speciális effektusokra” is sor került, üveglapok csúsztatásával és forgatásával mozgóképeket idéztek elő. A napóleoni háborúk idején egy sorozat, brit és francia hajó találkozását mutatta be, a végén a francia hajó lángolva elsüllyedt, a hazafias közönség éljenzése közepette.


Fantazmagória (1790 – Franciaország)

A fátyolra vetítést Étienne Gaspard Robertson találta fel. Szellemalakjait festett üveglemezről vetítette, miközben lengett, hullámzott a fátyol, és emiatt az árnyképek mozogtak, a nézők meg természetesen sikoltoztak, és a hideg futkározott a hátukon. A ködfátyolkép sok pénzt hozott a kasszába, ezért hosszú ideig "fátyol" fedte működését, Robertson nem árulta el senkinek a titkát.


Kinetoszkóp (1880-1890 – USA)

Thomas Edison megalkotta az első „peepshow” készüléket, amelyen celluloid alapú mozgóképet tudott megjeleníteni. Míg a Kinetoscope nyilvánvalóan hatalmas áttörés volt a mozi fejlődése szempontjából, önmagában mégsem volt képes lelkesíteni tömegeket, mert egyszerre csak egy ember élvezhette a „mozit”.


                                                           Ősfilm: Edison felvétele egy tüsszentő férfiről

A szinematográf (1895 – Franciaország)

1895-ben eljött a nagy nap, március 22-én Párizsban, a Rue de Rennes 22. szám alatt megtörtént a csoda: megtartották az első igazi filmvetítést. Vetítőjük, a szinematográf különlegesen szerkesztett masina volt. A vászon, amire vetítettek, megelevenedett. A film címe: L’arrivee d’un train en gare de la Ciotat - A vonat érkezése a főpályaudvarra. Egy anekdota is született aznap. „Egy vonat hirtelen megjelent, a nők sikoltoztak rémületükben, a férfiak a földre vetették magukat, hogy elkerüljék a gázolást. Ez volt a pánik. És a diadal.”


A 300 méter kerületű vetítővászon (1900 – Franciaország)

Az egyik leghatásosabb korai kísérletet 1900-ban Párizsban Raoul Grimoin-Samson mutatta be, ahol 10 vetítővel vetített a 30 méter magasan lebegő 300 méter kerületű hőlégballonra. Ez volt az első panorámavetítés.


A kereskedelmi nagy képernyős mozik (1950-es évek – USA)

A széles vásznak megjelenése és később az óriási Imax felületek jelentették az innovációt és a filmgyártóknak az új lehetőségeket.


A kereskedelmi multiplex mozik (1970-1980 – USA)

Mivel a multiplex mozik egyre kifinomultabb alkotó elemekből épültek, különböző hanghatásokkal fűszerezve, a látogatók megsokszorozódtak.


Az otthoni mozizás (1980 közepe – USA)

Megjelentek a szalagos videomagnók, melyeken lejátszhatták a moziban látott filmeket az emberek vagy a tévén vagy vetítővásznon projektor segítségével. Mindezt otthon, a kedvenc kanapéból vagy fotelból nézve.


Manapság

Mára oda fejlődött a technika, hogy speciálisan kialakított szobákban direkt házimozi funkciót betöltő berendezések üzemelnek, ahol „szinte minden” érzékünket kényeztetik a film gyártók. 3D, Surround, FullHD, D-box, médialejátszó. Valakiknek jelent valamit, valakiknek nem. Ezekről másik cikkben…